Távérzékelés Magyarországon - 2008-ban

Távérzékelés Magyarországon - 2008-ban

A remote viewing-ot, a [továbbiakban:] távérzékelést meglehetősen sok néven illetik a világon, köztük van például a mentális harcművészet is. Nos, ez a kategorizálás mindenképpen jellemző a módszerre, mivel felhasználási, alkalmazási területe igen változatos, és mindegyik terület kapcsolatos valamiféle harccal, küzdelemmel: eltűnt személyek felkutatása, rejtett információk megszerzése, dokumentumok feltárása, tőzsdei illetve pénzügyi folyamatok előre jelzése és így tovább. Maga a távérzékelés ezzel szemben egy rendkívül békés, csendes és nyugalmas folyamat.
Elhatároztam, hogy megvizsgálom a távérzékelés helyzetét ma Magyarországon, egy olyan általános közegben, amely nemcsak az országot érinti, és amely nem túlzottan kedvez a tudományosan megalapozott pszichikus kutatómunkának. Kiváncsi voltam arra, hogy azon túl, hogy tévéműsort szerveznek pszichikus jelenségeknek álcázott bűvésztrükkök bemutatására, valamint, hogy a témával foglalkozó folyóiratokban egymást érik a jósok, látnokok, jövendőmondók, tisztánlátók hirdetései, létezik-e a távérzékelésnek az a formája Magyarországon, amelyben a tudományosan kidolgozott módszerek szerint, dokumentált [azaz visszaellenőrizhető] eredményeket produkáló műhelyek eredményeit valóságosan felhasználják állami, gazdasági, társadalmi vagy bármilyen szinten? Ebben a cikkben sem a tévéműsorok szenzációhajhász szemléletét, sem a magukat hirdető spirituális munkások létjogosultságát nem kívánom sem megkérdőjelezni sem kétségbe vonni, hiszen mindkét fogalomkör egy-egy kortünet, amelyek segítségével jobban megérthetjük a mentális távérzékelés hazai helyzetét.


A múlt

Ahhoz, hogy felülnézetből lássuk a mai állapotot a hazai távérzékeléssel kapcsolatban, legalább a huszadik század negyvenes éveihez kell visszamennünk. A második világháborút követő időszakban mindkét nagyhatalom -annak ellenére, hogy a győztesekről van szó- egy egészen rövid ideig el volt foglalva a sebeik nyalogatásával, és a sorok rendezésével úgy, hogy elégedetten nézegették a világtérképet, amely saját befolyási övezeteiket ábrázolta. Ez az időszak nem tartott sokáig, a negyvenes évek végén már egy újfajta frontot nyitottak, amit hidegháborúként ismert meg a világ. Furcsa háború volt ez, közvetlen harc soha nem tört ki a két fél között, de minden téren megindult a versengés, kialakultak az úgynevezett szövetséges tömbök, amelyek aztán ideológiai, fegyverkezési és az élet szinte minden területén saját magukra jellemző vonásaikat igyekeztek a másikra erőltetni úgy, hogy nem válogattak az eszközökben egyik oldalon sem. Hogy jutunk el innen a magyarországi távérzékelés helyzetéhez? Nos úgy, hogy a hidegháború egyik kísérőjelenségét, a fegyverkezési hajszát vesszük elő az ideológiai háború kínálatából. Az elnevezésből nyilvánvaló, hogy miről is van szó, ha erről beszélünk, így annak is nyilvánvalónak kell lennie, hogy a fegyverek minden faja szerepelt ebben a fegyverkezési versenyben, beleértve a pszichikus hadviselést is.
Mint ahogy egy másik cikkben említem, a Szovjetunióban az ötvenes évek elején már működött egyfajta mentális kémkedési módszer, amelyet pszichotronikus technikának hívtak. Alapállásuk jellegzetes volt: annak ellenére, hogy az a Szovjetunió, amelyik kimondottan materialista alapokon látszott szerveződni és működni úgy, hogy mindent, aminek spirituális tartalma lehetett, teljesen elutasított, az 1950-es évek elejétől több pszi laboratórium fejlesztésébe kezdett, hogy bio-energetikai kutatásokat folytassanak. Az amerikai fél ennek tudatában felvette a kesztyűt, és abbéli félelmében, hogy az oroszok bármiben is megelőzik, igen nagy lépésekkel haladtak előre a pszichikus kutatásokban. Némi idő elteltével a két fél már szinte fej-fej mellett haladt ezen a téren, de kutatásaik más-más jellegűek voltak. Az amerikai kutatások valamivel később kapcsolódtak a magyar szálhoz, ezért azt hagyjuk későbbre. Az orosz fejlesztések a világháború után kialakult erővonalaknak megfelelően nem korlátozódtak a Szovjetunió területére, hanem a barátinak nevezett csatlós országok arra alkalmasnak tartott szakembereit is bevonták a munkálatokba: Bulgária, Csehország [akkor még Csehszlovákia] és Lengyelország volt, ahol effajta tevékenységet folytattak.
Lassan közelítve Magyarországhoz, eltelt néhány évtized, amikor nálunk is kísérletekbe kezdtek a távérzékeléssel kapcsolatban. A kísérletek titokban folytak, bár ennek semmi jelentősége nem volt, hiszen a közvélemény akkoriban nem bírt semmiféle információval a témával kapcsolatban, a titkosság csakis a szembenálló fél előli elrejtőzést jelentette.

Mivel az információk szinte teljes hiányát, illetve a rendelkezésre álló információk megosztásától való elzárkózást tapasztaltam a cikk témájáról szóló adatgyűjtés során, így a különféle módokon megszerzett információ-darabokból logikai alapon, valamint a saját ismereteim alapján a következőt tudom feltételezni az első magyar távérzékelési kísérlet[ek]ről:
- a nyugati fél figyelmének elterelése miatt végeztek távérzékelési kísérletet Magyarországon. Vagyis: el kívánták terelni a figyelmet a bolgár, lengyel és cseh kutatásokról.
- olyan extra érzékenységű emberre találtak itthon, akivel a fent írt helyszíneken kívül teljesen titokban tudtak kísérleteket végezni Magyarországon anélkül, hogy a nyugati felderítés figyelmét felhívták volna rá, hiszen a titkosszolgálati tevékenységek a fent felsorolt országok mentális kísérleteinek felderítésére irányultak.
Kiegészítés:
Végül kiderült, hogy semmi értelme nem volt a titkolózásnak, hiszen a témát érintő kutatásaim során itt meg nem nevezendő módszerrel sikerült hozzájutnom az úgynevezett Maire-Lamothe jelentéshez [1975], amely a Szovjetunió és keleti csatlósainak parapszichológiai kutatásairól készült a Defense Intelligence Agency [DIA] részére, és amelyben a két szerző egy hírszerzési dokumentumnak megfelelő alapossággal írja le a keleti blokkban folyó pszi-kutatásokat, azoknak legapróbb részleteivel.

Az első kísérletek idejét a hetvenes évek végére, illetve a nyolcvanas évek elejére-közepére teszem, ez az 1977-től 1985-ig tartó időszak. Ennek magyarázata az, hogy erre az időre az amerikaik kutatások eljutottak arra a szintre, hogy megfelelő körülmények között igen pontos eredményeket érjenek el egyes távérzékelők, azzal a módszerrel, amelynek kidolgozását a Stanford Research Institute végezte. Mivel a módszer úgynevezett protokollját, szabályrendszerét ennek megfelelően nem ismerték keleten, hiszen ugyanebben a témában de más irányban kutattak, hírszerzési eszközökkel viszonylag egyszerű volt egy-egy távérzékelési folyamat dokumentációjára szert tenni. E dokumentációk alapján felállított kezdetleges szabályrendszer alapján végezhették az első magyar távérzékelési folyamatot, jelenleg még ismeretlen céllal. Erről csupán annyi konkrét információt sikerült kideríteni, hogy valójában volt ilyen, de a kísérlet előzményeinél [általam jelenleg ismeretlen szereppel] jelenlévő illető, akivel egy hamvába holt kapcsolatfelvételi próbálkozást tettem, már nem emlékszik a dologra, és nincs is kedve foglalkozni vele. Szíve joga ez, fogadjuk el.
[Érdekes mozzanata volt ez a távérzékeléssel kapcsolatos kutatásaim folyamatának. Több, úgynevezett remote viewing ülést folytattam le a témával kapcsolatban, amelynek egyikében kaptam egy információt ez említett személyre vonatkozóan: arc, keresztnév, lakóhely, foglalkozás. Az ezt követő néhány napban megtaláltam azt a személyt is, akin mint közvetítőn keresztül végül nem sikerült felvennem a kapcsolatot ezzel a célszeméllyel. Az említett remote viewing ülés által kapott információk viszont teljes mértékig helytállóak voltak.]


A közelmúlt

A hidegháború lezárultával, 1991 után más színezetet kapott a távérzékelés, mint tudomány. Egyrészt a világ megszűnt kétpólusúnak lenni, ezért bizonyos frontokon a versenyhelyzet is megszűnt. A távérzékelés frontvonalát ez nem érintette, bár a csatározások továbbra is inkább a színfalak mögött zajlottak a felek között. Az amerikai fejlesztések ezen a téren is olyan átütő erejűek voltak, hogy a mások által végzett kutatások mondhatni a nullára redukálódtak, illetve átalakultak tudatkutatási tervezetekké. A szovjet birodalom gazdasági és ideológiai megrendülését követően egyes szovjet-orosz kutatólaboratóriumok berendezéseit egyszerűen kiárúsították, hogy legalább ennyi megtérüljön a befektetésből. Ez az időszak volt az internet és a tömegkommunikáció közép-keleti európai elterjedésének kezdete is, ennek megfelelően már nem volt jelentősége annak, hogy egy-egy távérzékelési folyamatot földrajzilag hol végeznek el. Az amerikai sikereket figyelembe véve a kulcsfontosságú távérzékelési vizsgálatokat a CIA megbízásából a Stanford Research Institute-ben kiképzett távérzékelők végezték, akikkel az éppen elvégzett vizsgálatokkal kapcsolatban, annak jellegének megfelelően kötelezték őket különféle szintű titoktartásra.

A kilencvenes évek végére Magyarországon is megjelent minden olyan mentális, spirituális műfaj, amely az országnak az orosz érdekszférába tartozása miatt ideológialag addig teljesen elérhetetlenek voltak az emberek számára. A távérzékelés, jellegéből adódóan nem volt ezek között, hiszen mind a mai napig katonai hírszerzésre, ipari és hatalmi kémkedésre is felhasználják, ezért fejlesztése és kutatása kötött keretek között igyekezett megmaradni. A Magyarországon megjelent mentális technikák összességében tartalmazták ugyan a távérzékelés szinte minden elemét, de ezek az alkotóelemek szétszórtan jelentek meg egy-egy módszer részeként, és összekapcsolni őket csak a távérzékelés protokolljának ismeretében lehetséges. A teljesség igénye nélkül néhány mentális eljárás, amelyek részei a távérzékelési folyamatnak is: meditáció, Silva-módszer [közkeletű -bár általam érthetetlen okból így elnevezett- nevén: agykontroll], qi gong [csikung] meditáció.

Ebben a közegben, illetve a rendszerváltás utáni politikai helyzetben mégis lezajlott Magyarországon egy távérzékelési kísérlet, jelenleg még szintén ismeretlen céllal. Ennek a kísérletnek az volt a jellegzetessége, hogy amerikai felügyelettel, de legalábbis amerikai részvétellel történt. Kutatási eredményeim alapján arra a következtetésre jutottam, hogy az egyes távérzékelési eljárásokban speciálisan erre a célra kiképzett személy, az úgynevezett monitor szerepét töltötte be egy amerikai résztvevő ebben a magyarországi kísérletben.
A kísérlet egy Budapesttől nyugatra eső település közelében volt egy elhagyott katonai bázison, ahol azelőtt fegyvereket tároltak [tekintsünk el a pontos helyszín megjelölésétől]. Időpontja 1997-1998 közé tehető, a kutatási eredmények alapján legvalószínűbb 1997 augusztusa. Hivatalosan, azaz a kormányszinten tudtak róla és képviselője is jelen volt az eseményen, de Magyarországon az úgynevezett hivatalos, állami szinten kezdeményezett és felügyelt távérzékelési tevékenység attól az időponttól tulajdonképpen szünetel. Ennek okáról A jelen című részben olvashatnak majd néhány sorral lejjebb.
A hivatalban lévő kormány mellett működik ugyan úgynevezett jósda, amely mindennapi tevékenységeinek támogatására szolgálna, de ez az intézmény nyilvánvalóan nem a távérzékelés valamely protokolljának módszerével dolgozik, amelyre a legjobb példa a 2006.augusztus 20-án történt események és következményei, hiszen megfelelő távérzékelési módszerekkel ezt az eseményt is pontosan be lehetett volna határolni.


A jelen

Semmiképpen nem szeretnék politikai felhangot vinni ebbe az írásba, de talán arra is megvan a magyarázat, hogy miért szorult háttérbe a hivatalos [v.ö.:állami] távérzékelés kutatása és fejlesztésa Magyarországon.
A szovjet-orosz kutatások egy része természetesen arra irányult, hogy miképpen lehetne nagy tömegek gondolkodását és viselkedési mintáit távolról olyan módon befolyásolni, ami a hatalmon lévő elitnek tökéletesen megfelel. Ennek megvalósítására alacsony frekvenciájú jeltovábbító eszközök kifejlesztésébe kezdtek, amelyekkel nagy nemzetközi visszhangot kiváltó eredményeket is értek el [jelesül a moszkvai amerikai nagykövetség terhére történő mentális befolyásolás, 1962]. Mint látható, a fejlesztésben eredményt értek el, de sem az eszközről, sem az eredményről később sehol sem találni további nyomokat - látszólag. Ezek a fejlesztések még jóval a hidegháború befejezése előtt elkezdődtek, és elértek olyan szintet, ahol már eredményesen lehetett használni ezeket a műszaki eszközöket. A Szovjetunió széthullásával -amint fentebb jeleztem is- a romokból mindenki igyekezett a lehető legtöbbet visszanyerni, ezért aztán egyes pszichotronikai kutatólaboratóriumokat egyszerűen kiárusítottak. Nem kerülhette el a sorsát ez a kifejlesztett technológia sem, de természetesen nem született lista arról, hogy ki és hogyan tett szert erre a fejlesztésre a nagy kiárusításban. Tény viszont az, hogy például a 2006-os magyar országgyűlési választásokat megelőző napokban a különösen alacsony frekvenciasávban [ELF] "érdekes" jeleket lehetett venni arra alkalmas fizikai eszközökkel. Azután nyilván mindenki emlékszik a politikai szócsatákra a szavazatszámlálásokat követően. Feltételezhető tehát az, hogy a mindenkori hatalom saját érdekeit szem előtt tartva nem a távérzékelés fejlesztését és alkalmazását finanszírozza, hanem például alacsony frekvenciás tudatbefolyásoló eszközökét. Erre vonatkozóan 2009-ben egy távérzékelési tervezet készül egy aktívan működő magyarországi távérzékelési egységben, talán egyszer megismerhetjük majd a [publikus] eredményeket.

Ezzel el is érkeztünk a Magyarországon napjainkban meglévő távérzékelési tevékenységek áttekintéséhez. Mivel láthattuk, hogy a pszichikus tevékenységek hivatalos kutatása és alkalmazása gyakorlatilag a távolról történő tudatbefolyásolásra korlátozódik, amely pedig nem tartozik szorosan a távérzékelés technikájához. Ellentétben több más európai országgal, ahol a gyakorlatban igen jelentős sikereket elérve használják a módszert az adott állam gazdasági, politikai vagy társadalmi céljainak elérésére. Egy amerikai újság [Buzzle.com] így ír a napjainkban Európában zajló távérzékelési tevékenységről: "Az európaiaknak nagyon hatásos RV-egységeik vannak különböző országokban, amelyek felderítési tevékenységet folytatnak. Az eredményeiket egyáltalán nem hozzák nyilvánosságra, azoknak semmilyen részét nem fedhetik fel. RV-módszerük az elme még mélyebb részeit is megcélozza [delta kapcsolódási pont], mint azok a protokollok, amelyeket az USA-ban használnak."

Különös módon, a már említett, Magyarországon működő távérzékelési egység is folytat kutatásokat és kísérleteket a cikkben megjelölt úgynevezett delta-interfész-el kapcsolatban úgy, hogy közvetlenül nem áll kapcsolatban egyetlen európai távérzékelési csoporttal sem. Erről az hazai egységről egyelőre annyit lehet tudni, hogy a hagyományos remote viewing alapjain álló, valamint saját fejlesztésű protokollok alapján működnek magánszemélyekből álló tagjai. Hivatalos szervekkel kapcsolatuk nincsen [ezt nem is bánják], annak ellenére, hogy például [szándékosan egy régebbi téma lett felemlítve] 1998 elején egy távérzékelő által távérzékelési eszközökkel pontos feljegyzés készült a több, mint egy évvel későbbi, 1999 március 24-től június 10-ig tartó szerbiai NATO-beavatkozásról. És a sort még lehetne folytatni, az előbbi eredmény csak egy csepp a tengerben.


A jövő

A magyarországi távérzékelésben sem áll meg az élet, hasonlóképpen, mint az említett európai országok távérzékelési egységeinél. A módszer ettől a pillanattól kezdve lesz képes arra, hogy megmutassa: valójában mire képes az ember? Mi pedig próbára tehetjük azt, hogy mentális potenciálunkat valóban arra tudjuk-e használni, amire érdemes, vissza tudjuk-e hozni az Aranykornak legalább egy kis részét?