2008. december 15., hétfő

A Delta kapcsolódási pont I.

A delta-interfész I.
Kis lépés egy embernek - nagy ugrás az emberiségnek



A delta interfésszel kapcsolatban először is meg kell állapítanunk néhány alapvető kategóriát, amelynek segítségével lehetővé válik annak megismerése, hogy mely tudatállapotokban mire használható fel az emberi tudat látszólag passzív állapota.
A távérzékelés fogalmi meghatározása a következő: a távérzékelés olyan folyamat, amely során egy személy megváltozott tudatállapotban képes információkat gyűjteni tőle akár jelentős távolságban lévő helyszínekről, eseményekről, személyekről, tárgyakról, objektumokról stb., és az információgyűjtés során nem alkalmaz semmiféle tárgyi segédeszközt.

Amint látható, a folyamat alapfeltétele, hogy tudatunkat egy megváltozott állapotba juttassuk, amelynek révén hozzáférhetünk olyan rezgésszámú információkhoz, amelyeket éber állapotban nem, vagy csak allegorikusan, képletesen vagyunk képesek érzékelni.

Ezzel összefüggésben meg kívánom jegyezni, hogy a távérzékeléssel kapcsolatos kutatásaim folyamán arra a megállapításra jutottam, hogy az ember tudatának éber, 13-15 Hz fölötti állapota egy mesterségesen kialakított, gerjesztett állapot abból a célból, hogy az anyagi, fizikai világot tapasztaljuk meg elsődleges valóságunkként. A tudat tulajdonképpeni alap-állapota az az elektromosan mért tartomány, ami a delta tudatszint [3,5 Hz] alsó részén helyezkedik el. Ezen a tudatszinten a közös tudat minden információja részletesen és pontosan hozzáférhető, amelyet úgy tudunk fizikai valóságunk számára felhasználhatóvá, megismerhetővé tenni, ha megalkotjuk az úgynevezett delta-interfészt, amely egy olyan viszonyítási pont, ahol még képesek vagyunk magasabb rezgésszámú tudatszintek felé kommunikálni.

Ezen a ponton tisztázzuk az interfész fogalmát, és kapcsoljuk össze az agyi elektromos tevékenység által létrehozott delta állapottal.
Az interfész [interface] két funkcionális egység összekapcsolhatóságát és együttműködését biztosító eljárások, előírások összessége. Még pontosabban: két rendszer, vagy egy rendszer egyes egységei között elméletben létrehozott felület, csatlakozási pont, amelyen keresztül a rendszer két, egymástól sajátosságaiban különböző részei között lehetővé válik a szervezett és rendszerezett információátadás.

A tudat introverziós változásának, megváltoztatásának, lecsillapításának állapotait főképpen az agy elektromos tevékenységében mért állapotokkal tudjuk megjelölni. Ezek az alábbiak:

- a tudatosság aktív állapota: 20-30 Hz - ~60 Hz között, gamma
- éber, aktív, figyelő állapot: 13-15 Hz - 20 Hz között, béta
- nyugodt, ellazult, de még ébrenléti állapot: 8 Hz - 13 Hz között, alfa
- felszínes, könnyű alvás: 3,5 Hz - 8 Hz, théta
- mély alvás: 0,5 Hz - 3,5 Hz, delta


Az úgynevezett delta-interface a megváltozott tudatállapotnak olyan területe, amelyben egy személy agyi elektromos tevékenysége az alvási fázisnak megfelelő állapotot [3,5 Hz, illetve az alatti rezgésszám másodperceként] ér el, de az adott személy felhasználható kommunikációs csatornát tart fent a külvilág felé.
A delta-interfész megalkotása azt jelenti, hogy megváltozott tudatállapotunkban létrehozunk egy olyan viszonyítási pontot, ahol az agy már alvási élettani funkciókat produkál, de még képesek vagyunk a már említett kommunikációs csatornát fenntartani a 13-15 Hz fölötti tartomány felé. Ez a viszonyítási pont sok tekintetben azonosságot mutat az úgynevezett "point of no return". A delta-interfész viszonyítási pontjának kijelölése valójában abban nyilvánul meg, hogy a mintegy 4 Hz alatti rezgésszámmal jellemezhető tudatállapotunkban ne lépjük át azt a pontot, ahol alvási szakaszunkban elveszítjük a kapcsolatot a távérzékelési folyamatban elengedhetetlenül fontos kommunikációs csatornával, amely a magasabb frekvenciájú tudatállapotok felé mutat. Ha túllépünk ezen a ponton, illetve agyi rezgésszámunk a kijelölt interfész frekvenciája alá csökken, menthetetlenül elalszunk, ami a távérzékelési eljárást tekintve kudarcként hat, de mindenképpen pihentető folyamat.

Annak érdekében, hogy távérzékelési eljárásunk végeredményeként a lehető legpontosabb információkat állapítsuk meg a vizsgálatunk tárgyáról, az általunk elérhető legmélyebb tudatállapotba kell juttatni magunkat, ahol még kommunikációra vagyunk képesek a külvilággal - ez maga a delta-interfész. Ezen a ponton való működésünkhöz igen nagy koncentrációra van szükségünk mind fizikai-tudatos, mind a tudatunk megváltozott állapotaiban. Bizonyára ismerik azt a megfogalmazást, hogy "arany középút", nos a delta-interfész előállításánál bátran fogalmazhatunk "arany végpont"-két, hogy hasonló kategóriát állítsunk fel. A távérzékelésben felhasználandó delta-interfész létrehozásának három szükséges feltétele van:

I. Fizikai feltételek
II. Élettani feltételek
III. Tudati feltételek


A fizikai és élettani feltételek létrehozásakor különös tekintettel kell lennünk az alvás élettani folyamatára, valamint a felsorolásban nem említett, de legalább ennyire fontos életvezetési szempontokra is. Az alvás élettani folyamatát azért kell részeiben legalább megismernünk, mert az általunk létrehozandó viszonyítási pont már az alvás élettani tulajdonságaival bíró agyi állapot tartományában van. Ennek megfelelően ismernünk kell ezeket az élettani folyamatokat annak érdekében, hogy azokat megfelelően modellezve létre tudjuk hozni a tökéletesen működő és használható delta-interfészt.

I. Fizikai feltételek
A különféle fizikai feltételekkel azért szükséges foglalkoznunk, mert az ember napi ritmusa hatással van az alvás folyamán elért élettani tudatállapotok minőségére. Az ember napi ritmusát szabályozó úgynevezett circadiam ritmus felborulásával a delta-interfész viszonyítási pontként való létrehozására irányuló tevékenységünk szervezetünk önszabályozási mechanizmusából adódóan egyszerű alvásban fog megnyilvánulni. Ehhez kapcsolódóan: a váltott műszakos munkarend, amelyben éjszakás műszak is van, egészségügyi kockázatot is teremt, amellett napi ritmusunk felborulásával egy introverziós tudatállapot-változtatási kezdeményezésünk legtöbbször különféle mélységű alvásba torkollik, hiszen szervezetünk nem tudja, hogy például meditálni szeretnénk-e vagy aludni.
Külső fizikai feltételek biztosításával újabb lépést tehetünk afelé, hogy biztonságosan képesek legyünk kialakítani viszonyítási pontunkat. Erre egy példa: megfelelő fényviszonyok kialakítása a delta-interfész elérésére kijelölt helységben. Mit jelent ez? Egyszerűen fogalmazva: legyen sötét, mert aludni sötétben szoktunk. Ettől eltérően megfogalmazva: annyira azért ne legyen sötét, mert akkor tényleg elalszunk. Mit tegyünk tehát? Térjünk vissza az alvás élettani feltételeihez, és alkalmazzuk annak tapasztalatait.

II. Élettani feltételek
Az emlősökben a napi ritmust az agyban lévő agyalapon elhelyezkedő mag [suprachiasmic nuclei - SCN] vezérli, amely a hipotalamusz előtt helyezkedik el. Az SCN működését a melatonin nevű hormon befolyásolja, amely többek között a szívritmusra is hatással van. Az alvás folyamatára is természetesen igen nagy hatással van. A [reggeli] fény a becsukott szemen keresztül az agyba jut, és ott az SCN a tobozmirigy melatonin termelését csökkenti, ezáltal elősegíti a szervezet ébredését. Sötétségben a folyamat fordított módon játszódik le: a fény hiánya a tobozmirigy stimulálásával növeli a melatonin termelését, ez pedig elősegíti az elalvást.
A gyakorlatban tehát azt kell tennünk, hogy a delta-interfész megalkotására irányuló kísérlet helyszínén olyan fényviszonyokat teremtsünk, amelyek az alvással kapcsolatos élettani funkcióinkat úgy befolyásolják, hogy a külső ingerek hatására ne legyen képes elaludni, de ebből a majdnem-alvási állapotból ne kapjon olyan ingert, amely az ébredéséhez vezetne. Természetesen ennek a helyzetnek a megvalósítása igen részletes felkészülést és beállításokat igényel, de az eredmény, amely a delta-interfész elérése, és az azon keresztüli információk megszerzése és alkalmazása igazolja előkészületeink alaposságát. Ez természetesen csupán egy része az élettani feltételeknek, a továbbiakat a teljes előadásban olvashatják majd.


Folytatása következik.

Nincsenek megjegyzések: